Az élet egy nagy tó; 
Azt átúszni soha nem lehet. 
Kikötöttem a bánat szigetén, 
melyen sok bú és bánat talált meg. 
Sok rossz játék, 
sok rossz tréfa rajta. 

Egyszer, talán felérek a csúcsra, 
de ha lemegyek, bánat jön újra.

 

Változik az élet, múlik az idő, 
Változnak az emberek, múlnak az életek. 
Egy valami nem változik, egy mi örök, 
A lélek-tükre, mi az ember szemében pörög. 

Mindenki mást, mindenki máshogy éli, 
Mindenki máshogy, mást szeretne elérni. 
Kinek összejön, kinek nem vagy talán félig, 
Egy itt is közös, az álmokat megvalósítani. 

Sokan nem becsülik az életet, nem tisztelik, 
Nem fogják fel értékét, megannyi varázslatos élményét. 
Rengeteg kisbaba, kisgyerek ki élne-halna, 
Hogy egy napig a teljes életbe belekóstolhatna. 

De az élet nem szülő, nem vigyáz rád, 
Az élet kemény s förtelmesen fáj. 
Nem egyszerű megélni ebben a tetves világban, 
Ha választhatok, inkább húzom a ravaszt a valóságban. 

Ha nem bírod a tempót, elbuksz, 
Ha elbuksz, nincs visszaút. 
Ott már igazán véged, ha mégis visszatérsz, 
Élőhalottként éled majd napjaidat, vagy halsz. 

Teljesen mindegy mit választasz, ha eddig jutottál, 
Ott valamit az életben nagyon el...tál. 
Jussak eszedbe mikor ezt olvasod és sírsz, 
Segít valamit rajtad egy törött szív?

 

Vajon reggelenként 
hogyan ébred egy rózsa? 
Mit csinál, 
ha elfeküdte szirmait, 
ha nem sugározza 
színeit s illatát? 

Kávét főz, megissza, 
s magához tér tőle. 
Fésűt keres, 
dezodort, 
sminkkészletet. 

Seperc alatt 
kicsípi magát. 
Most úgy néz ki, 
mint aki bálba készül. 
Már megfelel 
az elvárásoknak. 

S ha valakinek 
mégsem tetszik, 
azt megszúrják 
ékszerei, 
a nyaka köré 
tekert tövisek.

 

Egy nehéz nap után fáradtan dőlök ki 
Csak arra gondolok hogy túl vagyok ezen is 
Aztán egyszer csak elfog a mély álom 
Hogy jöjjön a reggel azt nagyon nem várom 

Szépet, rosszat, mindent álmodok ezalatt 
Ilyenkor az idő hamar elszalad 
Csak annyit hallok hogy beszél valaki 
A nővérem az és ideje felkelni 

Újabb nehéz nap következik 
Gonoszság és fáradtság összeölelkezik 
De én összekapom magam és elindulok az útra 
Majd ha vége a napnak, kidőlök újra.

 

Ott vagyok melletted akár bú vagy bánat 
emészti a szívedet, Én mindig megtalállak. 
Ott vagyok a szívedben, a legeslegmélyén, 

mindig csak azt figyeld honnan jön a fény. 
Mindig az első jó amit mondok, figyelj, 
hogy tovább kell menned, soha el ne 
felejtsd. 
Szólok, hogyha menned kell csak előre 
nézz, akkor mikor elmegyek nincs több 
segítség.

 

Ha a szíved megszakad, 
Akkor sem vagy egymagad. 
Ha az élet mostoha, 
Akkor se légy ostoba. 

Mindig tudd, hogy merre mész, 
S más szemében mennyit érsz. 
Azt is tudd, hogy kikkel élsz, 
És tőlük te mit remélsz. 

Mikor jó úton haladsz, 
Akkor lehetsz önmagad. 
Ha az út majd véget ér 
Folytatásában higgyél. 

Így lesz boldog életed. 
Így tudod hogy mit tehetsz.

 

Láttam egy gyermeket, nem tudott beszélni, szemének bársonyos fénye mégis megérint. 
Hallottam egy gyermeket, ki nem látott még soha, szavainak bölcsessége mégis megérint. 
Láttam már gyermeket, kinek nem volt lába, Álmaiban mégis a világot sokszor bejárta. 
Szeresd őt, ki valamiben más, meglátod, ha megérted, a világuk csodás. 
Ők szeretnek csak igazán, ha egyszer megérted, akkor meglásd, megéltél egy csodát.

 

Van úgy hogy a múltra gondolok 
Érzem voltak már szebb napok 
Van úgy hogy minden érzés fáj 
Arra gondolok nem akarok élni már 
Van hogy úgy érzem mindenki elhagyott 
Nem számíthatok senkire, magam vagyok 
Bár tudnám hogy vessek ennek véget 
Hogy ne legyenek többé szétfoszlott remények 
S akkor az összeomlás szélén 
Valahonnan új erő árad 
Ráébredek hogy az egész egy tévedés 
Újra érzem, a kezem az égig ér 
Ismét eljön a hőn várt remény 
És így folytatódik az tovább 
Az őrült, őrült körforgás.

 

Oldal: .Versek az Életről.<3
Happy & Love <3 *__* - © 2008 - 2024 - happylove.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat